Hitvédelem...

Miért foglalkozom először ezzel a témával? Elsősorban azért, mert azt tapasztaltam, hogy akik kézzel lábbal kapálózva próbálják „védeni” hitüket, éppen azok tévednek el leghamarabb, és térnek el a maguk által is hirdetett elvektől.
Jó példa erre az http://apologia.hu/ oldal, ahova néha vissza-vissza térek olvasgatni. Erős keresztény (protestáns) háttérrel rendelkező szerzők gyűjtik össze az aktuálisan érvényes tévedéseket mindenféle vallással kapcsolatban. Bátran zászlajukra is tűzik a jelszót, és vállalják amit csinálnak. Ez helyes. Nem tőlem származik egy érdekes megfigyelés, hogy éppen a kereszténység történetében az „apologia” (magyarul hitvédelem) megjelenése szinte soha nem pozitív. Lásd keresztes háborúk, az inkvizíció, a katolikus-protestáns összecsapások. Ezeket még keresztény gondolkodók is kénytelenek elismerni, sőt éppen egy ilyentől (sajnos nem emlékszem kitől) olvastam az első „hitvédő”-ről. Mert volt ilyen is, legalábbis a biblia szerint. Aki még nem jött volna rá, Éváról, feltételezett ősanyánkról van szó. Ezért van hát, hogy mikor először olvastam a fent említett oldal cikkeit, még érdekesnek és hasznosnak találtam őket, de úgytűnik, megint rossz helyen keresgélek.
Bizony, aki a hitét próbálja védeni, könnyen lehet, hogy éppen emiatt bukik el. Az isteneknek, vagy ha így jobban tetszik, Az ISTEN-nek nincs szüksége védelmezőkre. Ha van ilyen személy, és valamire szüksége van, vagy inkább azt mondanám, vár valamit tőlünk, akkor az biztos, hogy nem az efféle harcoskodó (vagy békés?) apológia.